Hogy akarja tanító kisasszony?

Dr. Farkas Ferenc nyelvészeti előadása a Jászok Egyesületében

Az elszármazott jászokat tömörítő, Budapesten működő Jászok Egyesülete 2010. április 29-én a Pest megyei Megyeházán tartotta éves rendes közgyűlését Győző Gyula elnökletével. A szép számmal összesereglett tagság először dr. Dobos László ügyvivő beszámolóját hallgatta meg az egyesület 2009-ben végzett munkájáról, majd Gosztonyi Ernő ügyvivő a közhasznúsági jelentést terjesztette a jelenlévők elé, akik mindkét két anyagot egyetértéssel elfogadták. Ezt követően szóltak a 2010-es év feladatairól, amelyben különös figyelmet kapott a június 11-13-án Jászágón megrendezésre kerülő XVI. Jász Világtalálkozó. A rendezvény részletes programját Mozsár Lászlóné
polgármester asszony ajánlotta a közönség figyelmébe, majd bemutatta az egyesületnek a 2010. évi jászkapitány jelöltet, Dobos Gergelyt is.

Ezután került sor arra a rendkívül érdekes előadásra, amely dr. Farkas Ferenc, Jászságért Díjas, nyugalmazott főiskolai tanár (Jászberény), a téma kitűnő szakértője révén a jászok nyelvének jellegzetességeit tárta az érdeklődő közönség elé.

Nemzeti nyelvünk területenként eltérő változata a nyelvjárás. Ilyen sajátos tájnyelvet beszéltek egykoron jász őseink is, akik helyhez kötött életmódjuknak és zárt közösségüknek öszönhetően sokáig megőrizték nyelvi sajátosságaikat. A jászok nyelve azért is különösen érdekes a kutatók számára, mert a török hódoltságot követően a
korábban elmenekült és visszatérő jászok mellett az ország számos vidékéről (legnagyobb számban azonban mégis a palóc területekről) érkeztek új betelepülők, akik számára igen vonzó volt a kiváltságos Jászság. Ez a körülmény a Jászság népnyelvére is nagy hatással volt, hiszen a sokféle nyelvjárás ötvözetéből alakult ki az a jellegzetes nyelv, ami a későbbiekben a jászok sajátja lett.

A jászok nyelvjárásáról ez idáig nagyon kevés munka született. Csoma Kálmán, a jászberényi gimnázium magyar-latin szakos tanára volt az
első, aki 1908-ban megjelentette a Jászberény nyelve című úttörő munkáját. Találunk adatokat Hajdú Kázmér nyelvjárási olvasókönyvében,
a Szolnok megye földrajzi nevei című kötetben, és Szuly Gyula (más néven Rüblein Richárd) Semmi alsó megállóhely munkájában is. Legutóbb
dr. Földi József tollából jelent meg a jászárokszállási beszéd című feldolgozás. Nem ok nélkül szorgalmazta Imre Samu nyelvész a jászok
nyelvjárásának felgyűjtését, amely még napjainkban is sok érdekességgel szolgálhat a nyelvtudomány számára.

Lássunk hát néhány példát a jász nyelv jellegzetességeire:

A zárt ë használata: igaz-ë?, mënëk, vëszëk, ëtte, tígëd.

Az í-zés: píz, edíny, sövín, níz, "Kísíren a bíkát beletaposták a pípbe."

Az illabiális a használata: "Maj hazagyün, ha akar."

Hosszú a: "még ollyat ma" - "ott van a kazalna"

A palatalizáció (lágyítás): gyinnye - dinnye,

"Apátyin a patyikában eltört a fatyűkör."

A hangsúlyozás: kápóna, pósta, kőr, kórmán, fót, tanú, szédű, Bélla, termellőszövetkezet, döllő stb. "Fogd mán mëg rëndësen azt a kórmánt!"

A hangkiesés: ajde (add ide), "Mé nem gyütté haza üdejibe?", "Fítem a kutyátú." "Mé nem csinátad mëg?" "Mikó akartá gyünni?"

Teljes hasonulás: meffázott, "Ki ké szennyi a retkët, me mëvvínű."

Helyzetmondatok:

"Adjon Isten jó napot! Meggyüttek?" -"Hazafelé, sógor?" - Nyilvánvaló dolog, a beszélgetés kezdeményezésére szolgál.

"Hogy akarja tanító kisasszony?"- Érdeklődő kérdés, jelentése: "Hová igyekszik tanító kisasszony?"

Állandósult szókapcsolatok:

"Misébe, imáccságba ríszeltesse jaz Isten, azokot, akik ott nem vótak." - Templomból hazajövet, ezt mondták az otthon maradottaknak.

"Adjon Isten!" - "Magam is igyekeztem!" - köszönési formula.

Sajátos szókészlet:

zsovárog (nyavalyog, ok nélkül panaszkodik)

kutomászik (valamit keresgél)

tükzögnek (birkóznak)

buddog (lassan megy)

nincs elé (nincs itthon)

Farkas Ferenc rendkívül érdekes előadása teljesen felvillanyozta a hallgatóságot. A jász nyelv sajátosságait bemutató példák visszaidézték a jelenlévők gyermekkorát, amikor szüleiktől,
nagyszüleiktől vagy éppen dédszüleiktől maguk is hallották ezeket a szavakat, kifejezéseket, s ők is pontosan így beszélték az ízes jász nyelvet. Az előadás menetét gyakran szakította meg dialógus, ami csak még tovább fokozta az érdeklődést.

Elmondhatjuk, hogy kitűnő előadást hallhattunk ezen az estén, amely csak még jobban megerősítette mindnyájunkban azt a gondolatot, hogy a jászsági népnyelv rendkívül szép, egyedi, nagyon sok értéket őriz, és nem szabad veszni hagyni. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nincs
túl sok időnk a gondolkodásra, a gyűjtést azonnal meg kell kezdenünk.

Hortiné dr. Bathó Edit
a Jász Múzeum múzeumigazgatója